Ez a nő, csak úgy, mellékesen, zárójelben, ilyeneket tud kirázni a kisujjából. Még mindig elképedek a belészorult egészen fantasztikus tehetség tettenérésekor, pedig nem kellene: évek óta olvasom a posztjait, nem is tudom, mit mondjak, mondjuk zenéről például a mai magyar közírásban senki nem tud úgy írni, mint ő.
Meg az életről is csak baromi kevesen.
Hát, azért a számok sok mindent elárulnak, még ha a demiktől jönnek is (de jelentem: ellenőrizhetők!).
Mindegy, mit csinál, ha csecsemőgyilkos, ha háborús bűnös, ha csak egyszerűen idióta, mindegy, mindegy, mindig, minden körülményt, minden szavát és tettét meg tudják magyarázni (maguknak). Elvégre ő az isten.
A számomra legfontosabb 2009-es indie albumok, 3. rész.
Hát, mit mondjak. Nem sok olyan zenészt ismerek, aki a dalszövegeit Wim Wenders klasszikusának dialógjaiból és egy könnyűzenei közhelyeket fölsorakoztató database ötvözetéből alkotja.
Hoppárézimi.
Vajon mi a közös Ottlik Iskolájában és Szabó Magda Abigéljében? Hogy mik vannak...! És hogy ez miért nem tűnt nekem föl eddig...? Pedig mindkét kötet nagy kedvencem, és mindkét regényben fontos elem.
Persze, guglival könnyű kitalálni, mire gondolok, de meghagyom mindenkinek a fölfedezés örömét.
Itt van a kész változat. Vegyes technika (szén, grafit, olajpasztell, akril, gipsz). Címe még nincs, a fönti egyelőre csak munkacím.
Megint fölbasztam az agyam, nem kellett volna. A magyar közvélekedés a feminizmustól, mint olyantól, kábé 27 ezer évvel van elmaradva a nyugati állapotokhoz képest, és ebbe beletartoznak az ún. magyar "feministák" is.
Mint tudjuk, én már csak csöndes (és nagyon szomorú) megfigyelője vagyok az otthoni állapotoknak, de most nem birom ki, hogy bele ne kotyogjak picit.
Nem, valóban nem ez a legnagyobb baj(unk), nyilván én is írhatnék sok minden másról is, viszont akiket érint - és nem kis számról van szó -, azoknak ez létkérdés. És az már időtlen idők óta, hogy azt ne mondjam - nemi, azaz némi túlzással - születésüktől fogva.
Ma volt (lett volna) a határidő, és jujmindjártkész, de még sem. Abba kellett hagynom egy pár órára, hogy rendbe jöjjek (tőle). Addig is legalább fényképeztem (dokumentálni! dokumentálni!), itt van két kisebb részlet, nem sokára jön az egész. És ígérem, lefejezett csecsemő ezúttal nem lesz, hehe.
Nem természetrajzi tárgyakat sorakoztat föl "egymás mellé, felületüket jól láthatóvá téve, közös tulajdonságaik szerint csoportosítva, és így gyakorlatilag máris analizálva ezeket" (Foucault), hanem magának a történelemnek a hordalékát, töredékeit, fecnijeit.

A kávéscsupor ugyan álcázásnak sem utolsó, de nekem tényleg így köll kezdődnie a napnak, a fürdőszobában, kávéval.
Az első kép a fürdőszobába lépéskor, a második a fürdőszobából való távozáskor készült, usque 25-30 percnyi különbséggel, péntek reggel.
És még mondja valaki, hogy a maszk hiábavaló...
Nem mintha illuzioim lennenek a freeblog-fele konyves oldallal kapcs, de azert leirom, hogy az, hogy egyetlenegy poszt nem jelent meg, de meg egy nyulfarknyi hirecske sem (vagy csak ugy elrejtve, hogy en nem talaltam) a XX. szazad egyik legbefolyasosabb irojanak, Salinger-nek a halalara, az azert a beka segge alatti szinvonalnak is egy melypontja. Na ja. Ellenben megtudhattuk, hogy "Holly Hill csinos, a harmincas évei végén jár, a véletlen egy nős férfi karjaiba sodorta, aki nem mellesleg dúsgazdag volt, Holly pedig megrészegült a rengeteg bankó láttán", valamint ertesulhettunk rola, hogy "megint egy vámpíros sorozat" es a posztironak "megint csak úgy kell kezdenie, hogy eleinte nagyon idegenkedett tőle", na, es nem utolsosorban a peteszerető Jenny-rol is olvashattunk, akinek "betoppan az életébe a tökéletes férfi".
Mi lenne velunk, ha nem lennenek ezek a remek es szemfules "konyves"bloggerek.
Valami igen-igen drasztikus váltásnak kell bekövetkeznie a taps-attitűdben, ha a remek beszédeken kívül valamit csinálni is akar.
A beszed persze nagyon jo volt, mint retorika, de what's new. A legnagyobb baj Obama-val, hogy "szó, szó, szó". De errol reszletesebben kesobb. (Ha lesz idom.) Addig is itten van a beszed szovege.
Ma este SOTU (State of the Union szpícs, Obama első ilyenje). Ime, egy kis bemelegítő, mármint azoknak, akit ez érdekel.
trendi vagyok
Link és rövid megjegyzés néhány érdekesebb napi internet-olvasmányhoz a szokásos témákban: irodalom, film, zene, képzőművészet, USA, anyámkinnya.
a linkek
András blogja
András történetei
ilyen volt 2009 ezen a blogon
David Lynch: Interview Project
utolsó kommentek
Kinga
brunnhilde: nagyon jo cikk, kosz, hogy belinkelted. »
(Női bajok.)
brunnhilde_sziklaja
további adalék:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/07... »
(Női bajok.)
Kinga
jin: SzM-tol nincs kedvencem, minden kedvenc, amit irt. »
(Ki nyer ma?)
jin
kedvenc mondat:)
ottliknál lényeg, hangsúlyos.
fogalmama sem volt, hogy az... »
(Ki nyer ma?)
Kinga
jin: okos! A latin mar kozelit. A puszta helyszinnel es... »
(Ki nyer ma?)
társbloggerek
almási miklós
brünnhilde
BT
dadagaladriel
jin és / vagy jang
John
kiki
komaváry
társbloggerek blogja(i)
brünnhilde
BT
dadagaladriel
g&f(kéy)
jin és jang
kiki(roller)
komaváry
kategóriák
régiek
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
összes szempont
ez is én
2010
a vajszínű árnyalat
a végtelen történet
the wanderer's tale
a vándor másik meséje
a százfilmes pagony
vendégszereplés 1.
vendégszereplés 2.
levél nekem
keresés
köszönet
vanitatum vanitas
rss