
Na, ma meg hol voltunk.
Egy keresztelőn. Nem is akármilyenen: egy mormon keresztelőn (ahol 8 éves korban keresztelkednek, alámerítéssel). Meg voltunk híva családostul: András legjobb barátja keresztelkedett.
Nem semmi volt, mit mondjak.
Este pedig a Watchmen teljes kiadását (a 3 és fél órás változatot) lettem volna hivatalos megnézni, barátokkal, vacsorával egybekötve (nálunk), de egy óránál nem bírtam tovább ezt a rémséges lila szósszal leöntött, l'art pour l'art agresszióval és kegyetlenkedéssel teletömött rémséget. (Úgy fölhúztam magam a nézése közben, hogy aszittem, fölrobbanok.) Ez lenne az a kurva jó film? Na jézus, hova jutottunk.
Jó. Igazából már január elsejétől elérhető volt erről a blogról is, de nem akartam nagydobra verni, mert nem tudtam, hogy lesz-e belőle valami. Hát, nem az lett, aminek terveztem (na ja, what's new), mindazonáltal úgy tűnik, hogy ez most már marad és így marad (de garancia nincs). Úgyhogy akkor hivatalos megnyitásnak nyilvánítom a mai napot.
Hölgyeim és uraim, nekem - bizonyos szempontból - ilyen (is) a 2010-es év. Enjoy.
P.S. Juj, most izgulok.
Vajon hogy szoktuk tolerálni, amikor egy zsidó deportált lány szerelembe esik gestapós fogvatartójával?
Fölhívták a figyelmemet arra, hogy a zárókredit milyen fantasztikus. Ez az egyik grafikai stilus, amitől metalkót pisilek.
Azert a gyokereket nehezen lehet letagadni, hehe.
Valamilyen okbol (most nem reszleteznem inkabb, avagy: tekintsunk el ettol a botlastol) a nevezetes Bond-filmzenekkel (esetleg: a nevezetes Bond-filmek zeneivel) kellett kozelebbi ismeretseget kotnom, es mitazisten, a McCartney darab egy reszlete emigyen szol, szoveg-ügyileg, hogyaszondja:
When you were young and your heart was an open book
You used to say live and let live
But if this ever changing world in which we live in
Makes you give it a cry, say live and let die.
Namostan, oke, oke, valahogy csak tultesszuk magunkat a mely filozofiai mondanivalon (007-rol van szo vegulis), de tessenek mondani, mi a fasz van azzal a harmadik sorral ottan, nyelvtanilag...? Vagy in-kabb ne is kerdezzem?
Nem tom, eddig hol eltem.
A mozis muveltsegemen vannak oriasi lyukak, fokent a 70-es evek, fokent indy movie-k, fokent tengerentul (USA). Jo, akkor mondom: mondjuk Cassavetes. Most (ezen a heten) Cassavetes-miniretrospektivet tartok itthon, ot filmjevel (Faces, A Woman Under the Influence, The Killing of a Chinese Bookie es Opening Night).
Jezusmariaszentjozsef. Egyelore meg emesztek, mert teljesen kiborultam toluk. A Woman Under the Influence-t nem is birtam egyszerre, szuneteket kellett beiktatnom, csak igy ment (pedig ha valami a filmtortenetben, akkor ez egyszeruen maga a tokeletes filmritmus, luktet, mint a szivveres, BAMM-bamm-BAMM-bamm-BAMM-bamm, egyszeruen nem szabadna tobb reszletben nezni) - iszonyat, iszonyatosan suru, nehez, foldulo, nem is tudom, mit mondjak. Igazabol nem is tudok mit mondani, lehet, hogy kesobb, mert nagyon szeretnek irni roluk, valoszinu akkor konnyebb lenne (nekem). Kiirni, kiszakitani, kiirtani - a harombol valamelyik ige a korrekt, de egyelore meg azt sem tudom eldonteni, hogy melyik, vagy hogy melyikre vágyom.
Hat, itt tartok.
Mindezt majd megírom még pontosabban is.
Azért rémes, amit Polanski-val művelnek. Rémes. Hányingerem van az amcsi szemforgató erkölcs csőszöktől.
Tud-e valaki valami magyar szépirodalmi művet (azaz nem tanulmányt, esszéket, dokumentumfilmet, stb. - és lehetőleg nem lírát, hanem prózát),
Jelige: sürgős! Avagy: SEGÍTSÉG!!
P.S. Nem lennék meglepve, ha nem akadna sok ilyen, de persze én sem tudhatok mindent, főként az utóbbi évtized(ek) magyar irodalmi színteréről...
P.S. 2. Ja, Bereményi Halmi-ja nem ér, mert az már megvan.
A Disney fogja megfilmesíteni az Anna Frank naplóját.
(Nagy nyelés, mielőtt belefognék.)
(Nagy nyelés, mielőtt belefognék.)
(Nagy nyelés, mielőtt belefognék.)
:
:
:
:
:
:
Nna.
Akkor.
Már látom az Oscar-esőt: legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb betétdal (előadja Céline Dion), legjobb színésznő főszerepben (Calista Flockhart), legjob náci epizódszerepben (Udo Kier), legjobb vizuális effektek a koncentrációstáborban, legjobb make-up a gázkamrában.
Az alkotók pechjére a Legjobb film díját viszont a Nelson Mandela nehéz élete című műalkotás fogja nyerni, rendező: Clint Eastwood.
Írnám: az év vicce, de valahogy nem áll rá a kezem.
Egy (quasi) zenei szenzációról akarnék itten beszámolni már napok óta, csakhogy nem tom, hogyan is írjak egy cd-rõl, ami létezik, de nem létezik.
trendi vagyok
Link és rövid megjegyzés néhány érdekesebb napi internet-olvasmányhoz a szokásos témákban: irodalom, film, zene, képzőművészet, USA, anyámkinnya.
a linkek
András blogja
András történetei
ilyen volt 2009 ezen a blogon
David Lynch: Interview Project
utolsó kommentek
dadagaladriel
nem értelek.
Kolozsvár nem Székelyföld. A transindex főszerkesztője, Sipos Zoltán... »
(hova nem)
tarjani
Ebből:
http://itthon.transindex.ro/?cikk=11109 »
(hova nem)
dadagaladriel
tarjani: ezt miből szűrted le? »
(hova nem)
tarjani
A székelynek több esze van, mint a magyarnak ?? !! »
(hova nem)
Kinga
tarjani: jobb (haha), ha hozzaszoksz minel elobb :D Vagy inkabb... »
(Reménykedésünk dugába dől; de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog.)
társbloggerek
almási miklós
brünnhilde
BT
dadagaladriel
jin és / vagy jang
John
kiki
komaváry
társbloggerek blogja(i)
brünnhilde
BT
dadagaladriel
g&f(kéy)
jin és jang
kiki(roller)
komaváry
kategóriák
régiek
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
összes szempont
ez is én
2010
a vajszínű árnyalat
a vándor másik meséje
vendégszereplés 1.
vendégszereplés 2.
levél nekem
keresés
köszönet
vanitatum vanitas
rss